Egy folyó vizében, félig a parti sziklák közt térdepelve, lassan, fuldokolva éledeztem. Hányinger kavarta gyomromat. Éreztem, túl sok vizet nyeltem. Támolyogva másztam ki a nedves fövenyre. A vihar újult erővel támadt fel bennem. Rosszullét környékezett. Hányni szerettem volna, de csak eredménytelenül öklendeztem egy ideig. Aztán nem bírtam tovább. Erőtlenül nyúltam el a puha, nyirkos, de forró talajon. Hanyatt fordultam és feltekintettem az égre.
„Egek!” Vörös lángtengerrel kavargó ében szurok örvénylett odafenn. Lenyűgözött, de egyben dermesztett is e látvány. Fáradtan hunytam le tekintetem. Mi történt? Hol vagyok? – cikáztak riadt gondolataim. Sietve térdepeltem fel, hogy körültekintsek. „Istenem!” Pillantásom döbbenten futott végig a horizonton. A kavargó, csillagtalan égbolt alatt kietlen, halott, de lángoló világ. Helyenként tüzek égtek, melyek kísértetiesen lobogó fényeikkel a Túlvilág képzetét idézték. Nem messze tőlem, egy különös építmény állt. Egy tákolmány, mely első pillantásra romhalmaznak tűnt. Balra egy ciprus komor árnya sötétlett. Mi történhetett velem? Hol vagyok? Ki vagyok? Hogy kerültem ide? Riadtan cikázó gondolataim tehetetlenül kutattak válaszok után. Miért nem emlékszem semmire? Riadalom rántotta görcsbe gyomromat. Emlékeimnek nyomát se leltem. Háborgó sötétség kívül, háborgó sötétség belül. Megborzongtam, bár forrón perzselt a levegő. Elöntött a tehetetlen, kétségbeesett riadalom. Fura, émelyítő illat lebegett a térben. Megkíséreltem feltápászkodni. Nagy nehezen sikerült csak. Sietve kutattam át zsebeim, de nem találtam semmit. Mit tegyek? Tétován tekintettem fel ismét, a tőlem nem messze magasló építmény monstrumára. Talán ott válaszokat kaphatok. – gondoltam, majd, még kissé támolyogva megindultam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük